Bebesi Zsófia
Milyen folyamatok generálnak az óriásbolygóink környezetében olyan intenzitású rádióemissziót, amelyet extraszoláris rendszerekből is észlelhetnénk, azaz van-e esélyünk plazmafizikai jelenségekből eredő rádiósugárzás detektálására exobolygók esetében? Milyen konkrét eredmények születtek mostanáig (nem csak rádiósugárzás észlelésére, hanem más plazmafizikai eredetű folyamat esetére is)?
Bebesi Zsófia
Összefoglaló a BepiColombo űrmisszió jelenlegi tudományos tevékenységéről, az eddigi flyby-ok során végzett mérésekről, a várható eredményekről, és a tudományos együttműködések státuszáról, elsősorban a csoportot érintő területeken.
Bebesi Zsófia
Naprendszerünk számos égitestjén adottak lehetnek a fizikai feltételek ahhoz, hogy bizonyos mennyiségű víz akár tartósan is folyékony halmazállapotban maradjon. Ez az igen fontos kritérium, valamint a szükséges ásványi és szerves anyagok megléte lehetőséget teremthet akár primitív életformák kialakulásához is. Egyben rendkívül fontos színteréül szolgálhatnak a korai földi élet létrejöttének kutatásához is. Jelenleg a Mars, valamint a Jupiter és a Szaturnusz egyes holdjainak felszíne alatt akár kiterjedt vízóceánok is létezhetnek, melyeket vagy az árapály-súrlódás tart fenn (pl. Europa, Enceladus), vagy az ammónia jelenléte (Titán), mely lecsökkenti a víz fagypontját. Az előadás ezeket a lehetőségeket ismerteti, és áttekinti a Földön ismert, szélsőséges körülmények között is megélő létformák típusait is. Az előadás anyagából készült tudományos ismeretterjesztő tanulmány itt olvasható.
Dósa Melinda
Felkészülés a BepiColombo űrmisszióban várható együttműködésekre. Lehetséges kutatási területek ismertetése, nyitott kérdések.
Kecskeméty Károly, valamint az Űrosztály tagjai és az SGF Kft.
A BepiColombo program részleteinek ismertetése a várható erdeményekkel. A startot 2018. október 20-ára tervezik.
Kecskeméty Károly
Zeldovich M.A., Logachev Yu.I., Kecskeméty K. @ Solar Physics (in press): DOI 10.1007/s11207-017-1170-8.
Forczek Bianka és Opitz Andrea
A Vénusz a Föld belső bolygószomszédja, a Naptól számított második bolygó. Ezt a földméretű kőzetbolygót rendkívül vastag felhőzet borítja, légköre szén-dioxid alapú, felszínén pokoli viszonyok uralkodnak és a belső mágneses tér teljes hiánya jellemzi. Megismerését nem csak átlátszatlan vastag felhőzete, de a felszínén uralkodó embertelen körülmények is nehezítik. Kénsavas légköre nagyon sűrű, a nyomás a földi 92-szerese, a felszíni hőmérséklet az üvegházhatásnak köszönhetően nagyon magas, mintegy 450 °C. [Fizikai Szemle 2018.]
Dósa Melinda
Mars Workshop in Lapland
Kecskeméty Károly
A földi fejhullám egy olyan természetes űrplazma laboratórium, ahol az ütközésmentes lökéshullám fizikai folyamatai in-situ mérésekkel részletesen tanulmányozhatók. Jól ismert a lökéshullám azon tulajdonsága, hogy hatékonyan képes részecskék gyorsítására. Ismereteink szerint azonos, vagy legalábbis nagyon hasonló gyorsítási mechanizmus működik távoli, pl. asztrofizikai objektumok esetén is. Az elsőrendű Fermi-gyorsítási folyamat vagy - ismertebb nevén - a diffúziós lökéshullám gyorsítás (Diffusive Shock Acceleration, röviden: DSA) évtizedek óta áll a kutatás fókuszában, ugyanakkor a pontos gyorsítási mechanizmusnak még számos részlete nem teljesen tisztázott. Az előadásban röviden érintjük a korábbi eredményeket, és áttekintjük a gyorsítás három alapvető feltételét (injekció, szóródás és szabadulási határ), illetve azt, hogy a Cluster adatokkal végzett vizsgálatok mivel járultak hozzá a gyorsítási folyamat részleteinek jobb megértéséhez. Végezetül ismertetésre kerülnek a még nyitott kérdések is.
Vida Krisztián
Low-mass M dwarfs are considered prime targets for exoplanet searches. However, a large fraction of M dwarfs has been observed to be magnetically active, which raises serious questions on the habitability, even if the planet is in principle located in the habitable zone. Stellar high energy events (coronal mass ejections and flares) have important impacts on stellar and planetary atmospheric evolution: these can render planets uninhabitable or even lead to the total loss of the planetary atmosphere. In the presentation these events will be discussed through two well-observed objects: the TRAPPIST-1, known to host several terrestrial planets, and V374 Peg, a highly active M-dwarf.
Bebesi Zsófia
A csillagszél paramétereinek meghatározása, és a csillagszél-exobolygó kölcsönhatás modellezése. A lehetséges indikátorok, melyek magnetoszférikus folyamatokra, vagy csillagszél-exobolygó kölcsönhatásra utalnak (pl. az exobolygók rádiósugárzása). Adatokon alapuló csillagszél modellezés (bizonyos esetekben feltérképezhető a csillag felszínének nagyléptékű mágneses tere - Zeeman-Doppler Imaging).
Király Péter
A Voyager szondák a külső bolygók és holdjaik, gyűrűik vizsgálata után áttértek a bolygórendszeren túli szuperszonikus, majd szubszonikus napszél és az ezeket elválasztó nagy helioszferikus lökéshullám vizsgálatára. A V-1 szonda már 5 éve átlépte a helioszféra határát, és a lokális csillagközi közegben a mágneses tér és az energikus részecskék tulajdonságairól küld információt. A Voyager-2 viszont még a helioszférán belül van, de közeledik a határhoz. Mivel a V-1-től eltérően a plazma-műszere is jól működik, a kilépéskor fontos adatokat küldhet a heliopauza plazmakörnyezetéről.
Szabó Klaudia
Az űridőjárás a napszél áramlásával, annak változásaival, illetve a napszél égitestekkel való kölcsönhatásával foglalkozik. A Mars nem rendelkezik globális mágneses térrel, viszont az áramló napszél és a bolygó ionoszférájának kölcsönhatása indukál egy gyenge magnetoszférát, ezáltal a Mars mágneses tere erősen függ a napszéltől, illetve az űridőjárástól. Globális mágneses tér hiányában a bolygó légköre ki van téve a napszél hatásának, amely fokozatosan erodálja azt. A lokális kéreg mágneses terek nem nyújtanak elegendő védelmet a nagyenergiájú részecskékkel szemben. A marsi ionoszféra térbeli és időbeli változásának fő oka a napszél kölcsönhatása a lokális kéreg mágneses terekkel. Intenzív naptevékenység esetén az ionopauza alacsonyan helyezkedik el. Míg a magas ionopauzát az erős, közel vízszintes lokális kéreg mágneses terek okozzák, amelyek visszatartják a napszelet.
Dósa Melinda és Opitz Andrea
Concerning the increasing number of heliospheric space missions it is a key issue to foresee space weather conditions in the spacecraft’s and the target object’s neighborhood. Solar wind parameters are propagated to outer orbits by several ballistic and magnetohydrodynamic (MHD) methods. MHD models describe the underlying physical processes more realistic, but computations are time-demanding. Ballistic models are simple, computationally fast and need only input data. They work quite well closer to the Sun, where MHD effects have smaller amplitudes. The ballistic model presented here is enhanced by adjusting for the target movement during the propagation time through the following method: First, a dataring is created around the Sun containing solar wind parameters for each Carrington longitude, based on ACE data. It is assumed that solar wind parameters from the same source are constant for one solar rotation. The second step is the actual propagation where we are trying to find the exact magnetic field line connecting the target object with a certain longitude of the source surface at the Sun. This is carried out by a minimum variance analysis. By this step a correction is applied for the movement of the target object during solar wind travel time. Once the proper magnetic field line is found, solar wind velocity and magnetic field polarity is propagated assuming no change during travel time. The method was tested successfully during the Rosetta mission. While the spacecraft was investigating the close environment of the comet Churyumov-Gerasimenko it was necessary to know the properties of the ambient solar wind in order to evaluate data and account for the dynamic changes.
Gucsik Arnold
The Hayabusa-1 Sample Return Mission of the Japanese Space Agency [The Japan Aerospace Exploration Agency (JAXA)] successfully brought back to Earth ~1,500 particles from asteroid Itokawa in June 2010. Space weathering is a generic term for the effects on atmosphereless solid bodies in the Solar System from a number of processes associated with direct exposure to the space environment. These include impact processes (shock, vaporization, fragmentation, heating, melting, and ejecta formation), radiation damage (from galactic and solar cosmic rays), solar wind effects (irradiation, ion implantation and sputtering), and chemical reactions driven by these processes.
Németh Zoltán és Timár Anikó
A diamágneses üreg az üstökösök plazmakörnyezetének azon része, ahonnan az üstökösmagból kifelé áramló gáz és plazma kiszorítja a mágneses teret. A Rosetta küldetés előtt ezt a jelenséget csupán egyszer észlelték; amikor a Giotto űrszonda nagy sebességgel elrepült az 1P/Halley üstökös közelében, és rövid ideig (~ 2 percig) a mágneses tértől mentes tartományban haladt. A nemrég befejeződött Rosetta küldetés egyedülálló lehetőséget biztosított a 67P üstökös plazmakörnyezetének kutatására, mivel a mag aktivitásának kezdetétől egészen az aktivitás végéig közelről figyelte az ott zajló jelenségeket. A szonda 2015 nyarán többször is a diamágneses üregen belül tartózkodott. Kidolgoztunk egy módszert, amelynek segítségével könnyebben megtalálhatók az üreg-áthaladások. Az alapos elemzés több száz olyan eseményt mutatott ki, amikor a Rosetta pályája rövidebb-hosszabb ideig az üreg belsejében haladt. Az így összegyűjtött esemény- halmaz alapján meghatároztuk a plazmajellemzőket az üreg belsejében és határán, továbbá a töltött részecske populációkban az üreg-áthaladások során bekövetkező változásokat. Vizsgálni tudtuk az események térbeli eloszlását is, ami alapján sikerült meghatároznunk a diamágneses üreg alakját és méretét, valamint az ezt befolyásoló legfontosabb tényezőket. Megmutattuk, hogy a magból kiáramló anyag súrlódás jellegű hatásának, valamint a napszél nyomás változásainak összjátéka egy rendkívül dinamikus „szuszogó” határfelületet hoz létre, így az üreg perces skálán képes jelentősen felfúvódni és összehúzódni. Modellünk nagyon jól leírja a megfigyeléseket, a globális tulajdonságoktól egészen az áthaladások során megfigyelt lokális jelenségekig.
Király Péter
A kozmikus sugárzás különféle összetevőinek fontos jellemzője irányeloszlásuk, amikből a források helyének, számának és a terjedés paramétereinek megértését remélhetjük. Intézetünkben nagy hagyományai vannak a nukleáris komponens helioszférán kívüli irányeloszlása kísérleti és elméleti vizsgálatának. Az 1970-es években nemzetközi együttműködésben több olyan eredményünk született, amik a későbbi, sokkal nagyobb mérőberendezések kifejlesztésére is ösztönzően hatottak. A szemináriumon áttekintem az akkori és az azóta elért fejlődést, valamint az új eredmények értelmezési nehézségeit és a további kutatások lehetséges irányait.
Bebesi Zsófia
Az előadás áttekintést nyújt az exobolygókutatás módszereiről, és eddigi legfontosabb eredményeiről (az exobolygók felfedezési metódusai, típusaik, extrém példák). Egyben hangsúlyt fektet azoknak a jelenlegi kutatási irányoknak a bemutatására, amelyek a naprendszerünkben már megismert folyamatok analógiáinak kimutatását célozzák, más csillagok környezetében.
Király Péter
Mintegy 30 éve élte virágkorát az Ephraim Fischbach által feltételezett, elsősorban Eötvös Loránd méréseire alapozott "ötödik erő" hipotézise, amit végül rengeteg mérésben sikerült megcáfolni. Tavaly Fischbach több, mint 80 oldalas dolgozatban írta le ennek történetét, amiben sok érdekes részlet van. Akkoriban a témával én is elég aktívan foglalkoztam, főleg a régi hazai mérések analizálásával. Az új mérések a földi és Naprendszeren belüli anomáliákat általában tisztázták, de azóta számos vonatkozásban újra felmerült az ötödik erő fogalma, pl. a sötét anyag és energia magyarázataként. Új méréseket is terveztek ill. terveznek, ezek sorába tartozik az idén publikált Krasznahorkay-mérés is.
Dálya Zsuzsanna
Improvement of background solar wind predictions: dedicated ICME lists for ballistic propagation tool
Király Péter
...
Opitz Andrea
Az Európai Űrügynökség 2018-ra tervezett Solar Orbiter missziójának mind tudományos, mind technikai hátteréről szól ez az előadás. Röviden ismertetem az előző hasonló küldetéseket és kiemelem, hogy miben új ez a misszió. A tervezett tudományos kísérletek felsorolása után rátérek a Wigner űrmérnökök hozzájárulására. Tárgyalom a témában történt kutatásaink eredményeit és a jövőbeni terveket a Solar Orbiter fellövése előtti és utáni időszakokra.
Dósa Melinda
...
Dálya Zsuzsanna
In order to predict the solar wind properties at any heliospheric positions we apply the ballistic propagation method, which assumes that the solar source is persistent in time and corotating with the Sun. However, CMEs are fast, short term events, so they cause inaccuracies in these models. We are working on dedicated ICME lists from several heliospheric spacecrafts (ACE, Wind, STEREO and SOHO) to clear these events from the input data, in order to improve our prediction accuracy.